Deprecated: ini_set(): Use of mbstring.internal_encoding is deprecated in /home/weblapde/lizaeskuvo.hu/start.php on line 10
 Századelős bohémélet - LizaEsküvőszervezés.hu

Századelős bohémélet

 Ablak bezárása / Vetítés indítása

Századelős bohém varázslat

Egy nagyon hideg havas téli estén vacogó lélekkel érkeztem az irodába, két kolleganőm már javában beszélgetett egy szikrázóan vidám egyéniségű csodszép hölggyel. Csillogó szemmel újságolták, ez a te napod.
Krúdyról hőseiről beszélgettünk, a századforduló hangulatáról, vasárnaponként a Ligetben nagy élet folyik, szép színésznők napernyő alatt korzóznak aktuális lovagjukkal, a cselédlányok sokszoknyás csípőjüket ringatják az ünneplőbe öltözött szenesemberek legnagyobb örömére. A szélvészszarvassal is megismerkedünk, ja és legyen helyben sütött kürtös kalács az illata miatt, és mert csuda finom, és vattacukor, hogy a gyerekek jó maszatosak legyenek, és kakasos nyalóka, és mézeskalács, mert anélkül nem lehetett a vursliból hazamenni. Pogácsa, ropogós tetejű, de belül vajpuha.
-„Lesz maga jusztis az enyém, csak az enyém. …, vagy milyen lenne ha az „Oda vagyok magáért…”-ra vonulnék be epedő kedvesem és az anyakönyvvezető elé? Ó persze, fehér virágokat szeretnék, ugye lesz még akkor gyöngyvirág?
 –Lesz feleltem- és el is futottam volna érte a világ végére is…


Az Állatkert japán kertjében egy álmos teknős béka üldögél  az eső pöttyözte tó kövén. Kora reggel nem hagyják meditálni az állatját. Pakolásznak, gyakran az égre néznek. Miért, nem úgy tökéletes a világ, ha felül is és alul is vizes minden?
Virágzó rhodendronok,  kurjongató madarak, a harsogóan zöld gyep között milliónyi százszorszép fej keresi a nap sugarait…
Kisüt a nap, ilyen színe lehet a boldogságnak. Tavaszi búzaföldek föld illatát hozza a májusi szél, néhány vadkacsa totyog át  a készülődő anyakönyvezető előtt. Égi jel. Kezdődhet az esküvő.

„Oda vagyok magáért, a fekete hajáért, mosolyáért…” Két kicsiny bronzarany cipő neszét lehet hallani, ott lépdel Reni gyönyörű csipkés ruhájában a nedves köveken. És az Oli vár, tényleg vár már hosszú ideje, sok idő  után most tényleg megérkezik Ő, kezében a gyöngyvirág és rózsacsokorral, illatfelhő kiséri lépéseit.

Elcsiptük a boldogság egy picinyke darabját, itt marad az emlékeinkben a fahéjas kalács majszolásra gerjesztő illatával, és a légies vattacukor felhőjével együtt.

Köszönjük nektek Reni és Oli!


És csókoljuk a „ kisztihandját”.